Még sosem tartózkodtam augusztus 20-án Budapesten, így a tűzijátékot is legfeljebb a televízióban láthattam korábban. Idén viszont úgy döntöttem, fent maradok, és élőben nézem végig. Bár az erkélyünkről tökéletesen rálátni a Gellért-hegyre, és késői teregetéseim alkalmával gyakran megcsodálom a kivilágított Szabadság-szobrot, úgy éreztem, megnézni a tűzijátékot valami közösségibb élményt kell, hogy jelentsen. Alig több, mint fél órával a kezdés előtt gyorsan felöltöztem, és elindultam a hozzánk legközelebb eső Lágymányosi/Rákóczi hídhoz. Az Infoparknál leszálltam a villamosról, gyalog kanyarogtam még egy kicsit, majd fel is jutottam a hídra, nem sokkal azután, hogy az első elemeket fellőtték. Mivel ez igen távol helyezkedik el a valódi helyszíntől, nem kellett egymást taposva tülekedni, elég gyorsan találtam egy embernyi lyukat a korlát mellett, ahonnan láthattam azt a többet-kevesebbet, amit nem takartak el a fák, építkezési daruk, épületek.
Megbántam-e, hogy kimentem? Egyáltalán nem. Ha órákat kellett volna utaznom vidékről, nem pedig pár megállót a villamossal, akkor biztos csalódott lettem volna, mert ez a 20-30 perc legfeljebb a gócpontból ér meg annyi utazást. Viszont mivel se pénzt, se különösebb energiát nem kellett belefektetnem, nem tapostak meg, nem lökdöstek, így egy kellemes kis össznépi nézelődés lett belőle. Az István, a király helyett elképedt kisgyermekek pösze "jaj, de szép" felkiáltásait hallgattam, ami megmosolyogtatott. :)
Ilyen távolról sokkal inkább külső szemlélő érzésem volt. A hátunk mögött folyamatosan járt a villamos (nagyon helyesen), a pesti oldalon a HÉV. A hídról könnyen ki lehetett szúrni a vízi mentőket. Nem volt tapsolás, huhogás. Amíg tartott a tűzijáték, gyér forgalom haladt alattunk, viszont amint vége lett, hirtelen tömérdek autós került elő, és annyira beállt a sor, hogy hazafelé biztosan sokkal gyorsabban haladtam, mint ők.
Az emberek az utolsó lövés elhalványulása után azonnal megindultak lefelé a hídról, én viszont jobban forgolódni kezdtem, és láttam is egy szépséget: a híd piros oszlopai között narancsosan-sárgásan világított a Hold.
A program nagyon rövidnek tűnt, így egy kis esti sétával toldottam meg. Ennek ellenére örülök, hogy ott voltam, ha legközelebb mégis erre járnék, szerintem ugyanide zarándokolnék el. Igaz, a fák addigra magasabbak lesznek, de talán az építkezési daruk elbontásra kerülnek.
