Kb. másfél évvel ezelőtt egy ismerősöm ajánlotta, hogy látogassak el a Kopaszi-gátra, mert nagyon szép hely. Mivel ő egy nem túl jó ismerősöm volt, biztosítottam, hogy persze-persze, majd elmegyek, aztán az egészet annyiban is hagytam. A költözés gondolata viszont felszínre hozta az ehhez hasonló emlékeimet.

Már nem tudom felidézni, mikor és kitől hallottam legelőször róla, de a Belga dala kiemelt szerepet játszott abban, hogy megjegyezzem a nevét.

Megérkezve az első gondolatom az volt, jó hülye vagyok, hogy nem fedeztem fel ezt a helyet korábban. A kémények nagy kedvelőjeként az első dolog, ami megragadta a tekintetemet, a Kelenföldi erőmű vonalai voltak. Ebből már tudtam, hogy számomra törzshellyé kell válnia, és bosszankodom, hogy eddig nem jártam erre.

Egyik oldalon térkövezett út, másikon deszkázott sétány. Itt szinte biztos, hogy mindenki talál magának tetsző elemet: társasági, családi időtöltésre és egy kis egyedüllétre is tökéletes (amennyiben nem zavar, hogy járkálnak körülötted). Személy szerint nagyon szeretek egyedül emberek közé menni, az írásban és tanulásban is mindig segít. Sokan piknikeznek, ücsörögnek a fűben, de aki a padokat részesíti előnyben (jómagam is idetartozom), az is bőven talál magának ülőhelyet. 

A park tematikája természetesen a víz és a hajózás, a játszótéren is hintahalak várják a kicsiket hintalovacska helyett. Elengedhetetlen kellék a hajó alakú mászóka a homoktengeren. A hajós hangulathoz illeszkedve a fa korlátokat mindenütt kötelek díszítik és egészítik ki funkciójukban.

Éhen nem halhatunk, pár méterenként találunk vendéglátó helyiségeket. A mellékhelyiségek építettek, nem bozótba rejtett toitoiok. A napos részek és fák aránya megfelelő, a park nem szemetes, 2-4 padonként találunk kukákat. A növényzet jól karban tartottnak tűnik (legalább is egy laikus számára mindenképp). Viszont a kutyákat otthon kell hagyni, ide nem hozhatók be.

Tőlem külön piros pontot kap a madárvilágot bemutató táblára és a madáretetőkre. :) A minden valamire való park kelléke, a tőkés réce itt is megtalálható. Egy tojó egészen közel is merészkedett hozzám, amíg valami tizenéves kis hülyegyerek egy látványos rúgó mozdulattal el nem ijesztette, csak mert az menő. :’(

Napközben és este is vonzó a part, vannak itt kajakosok, kenusok, mindenféle evezős népek, és legutóbb a tiltás ellenére egy baráti társaság úgy gondolta, jó buli átúszni az öböl túlpartjára. Ők tudják, én szabálykövető ember vagyok, így senkinek sem ajánlanám. :D (Főleg, hogy vízirendőrség működik a félszigeten.) Az én part menti tevékenységem kimerült a dunakavics gyűjtésben. 

Este szép, ami a kivilágított városból látszik, bár a kis gagyi mobilommal nem sikerült jó képeket csinálnom. Láthatjuk a Lágymányosi híd (nem érdekel, hogy indokolatlanul átnevezték) piros biciklipumpáit, és a szivárványosra világított MÜPA is nagyon jól néz ki mellette. Másik irányban a Gellért-hegy látszik, a Szabadság-szoborral. (Sajnos a kép túl homályos lett.)

Összességében a Kopaszi-gát egy hatalmas pozitív élmény. Nem találkoztam olyanokkal, akik megzavarták volna a pihenésemet (valószínűleg a rendőrség jelenléte a bejáratnál visszatartó erőt képvisel), csak családokkal, szerelmes párokkal, kisebb baráti társaságokkal.   100%-osan ajánlom.

Megközelítése: 1-es villamos Infopark megállója a közelben. Természetesen autóval is megközelíthető, a fizetős parkolás biztosított.