Budapestre költözésem előtt a legtöbbet ezen az utcán sétáltam végig. Sokáig azt hittem, ez lehet a főváros főutcája, hiszen itt vannak a diplomáciai képviseletek, régebben mindenféle felvonulásokat tartottak itt, alatta megy az 1-es metró, és egy ilyen fontos dologba torkollik bele, mint a Hősök tere, meg a Városliget. Nyilvánvalóvá vált azóta, hogy az 1-es metró nem a legfontosabb metróvonal, a Hősök tere csak egy műemlék, nem több, rengeteg ország követsége teljesen máshol található, és már nem is vonulgatnak annyit az Andrássyn. Ettől függetlenül én még mindig szeretem erre koptatni a betont. 

Hangulatában az Andrássy út szerintem messze veri a Váci utcát, habár híre nagyjából azonos. Nyilván kialakításuk, funkciójuk és jelentőségük más. Az Andrássy út, a kisföldalattival együtt a világörökség része. Ami az én szememben kellemesebbé teszi a Váci utcánál, az egyrészt a külföldiek hömpölygő tömegének hiánya (bár itt is vannak elegen), az utca szélessége, főként, hogy az Oktogontól "kifelé" a kétoldali járdán kívül van plusz egy-egy sétáló járda is. További nagy pozitívum a fák jelenléte. A boltok árazása természetesen magas, a vendéglőket meg sem néztem, de szeretek itt mászkálni. Pár éve a kedvenc Kodály köröndi épületem tetőszerkezetének leégése szíven ütött. 

A régi nevén csak Sugárút egyenesen vezet ki a belvárosból. 1876-ban adták át, és omnibusz járt rajta, de az túl zsúfolt volt. A honfoglalás 1000. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre viszont meg kellett oldani a problémát, így léptek egy nagyot, és elkészült a kontinentális Európa első földalatti vasútja. Aki bővebben kíváncsi a történetére, annak ajánlom egyrészről a Wikipédiát, másrészről a Földalatti Múzeumot a Deák téren.

A Földalatti Vasúti Múzeumban a jegy olcsó, igaz, az egész mindössze egyetlen terem. A Múzeumok Éjszakáján voltam itt először, de akkor annyian zsúfolódtunk be, hogy lépni alig lehetett, nemhogy vitrint nézegetni. Második alkalommal viszont főként egyedül tartózkodtam a helyiségben, így senki sem zavart. A 2-es metró építése során megváltoztatták a földalatti nyomvonalát, és a múzeumot az eredeti alagútrészben alakították ki. Személy szerint nekem nagyon tetszik egy használaton kívüli rész ilyen felhasználásának ötlete. A járművek haladását a terem végében lehet hallani, és egy kicsit érezni is. Leírások, fényképek, makettek és régi kocsik találhatók itt, ottjártamkor fotókiállítás is volt. Ha mindent aprólékosan meg akarunk nézni, egy órát is el tudunk itt szöszölni. 

Megközelítése: a Deák téri BKK központon keresztül. 

Ha már itt járunk, érdemes utazni magával a kisföldalattival is, és jobban szemügyre venni az egyik műemléki állomást. Ha emellett döntünk, akkor fontos, hogy ne a Deák tér, Széchenyi fürdő vagy Mexikói út megállókat válasszuk, mert ezek később épültek, és nem a Zsolnay csempés, díszes oszlopos kivitelben. 

A metró kocsijai erősen cserére szorulnak, pont a Deák tér környékén a nyikorgás frekvenciáinak széles skáláját tapasztalhatja meg az, akinek érzékeny a füle. Ugyanakkor az ajtózáródás előtti kis dallamot annyira szeretem, hogy a fülhallgatót kicsit kivéve azt mindig meg kell hallgatnom, ha erre járok. A közlekedési vállalat tervezi a járművek cseréjét és a vonal meghosszabbítását, meglátjuk, megvalósul-e, és ha igen, mikor. 

Miért érdemes eljönni erre a környékre? Mert az utcáról, a földalattiról nagy valószínűséggel már hallottunk, és úgy gondolom, jobb saját szemünkkel látni a világörökséget és saját tapasztalatok alapján elzárni az emlékeinkbe.